Kik ők? Természetesen a virágok! A falusi kertek, Vágáshuta virágai, melyek nem hiányozhatnak egyetlen ház udvaráról sem. A virágos kerttel kezdődik a porta - az út és a ház között helyezkedik el - hogy mindenki lássa, az úton sétáló és a bentlakó egyaránt.

Illik rendbe tenni már kora tavasszal, mihelyt a hó elolvad. Ez az igény a tulajdonos belső lényéből fakad.  A téli egyhangúság után  szemünk, lelkünk és ösztönünk vágyik a szépség után. A természet megalkotja nekünk ezt.

Kell hozzá a jó talaj, az éltető napfény, a langyos eső és a virágmag, hagyma, dugvány. Ilyen egyszerű! Az ember már csak egymás mellé válogatja őket, hogy mindig nyíljanak, illatozzanak, hogy színpompájuk és elrendezésük a mi ízlésünknek feleljenek meg, gyönyörködtessenek minket.

Hogy is kezdődik? Elolvad a hó, pár nap múlva megjelenik a hóvirág. Alig vesszük észre olyan kicsi és szerény. Színe a legegyszerűbb szín: fehér. Fázósan bújik Földanyához, mely csak éppen felengedett a fagyból. Illata is csak közelről érzik, de érdemes érte lehajolni.

Ibolya. Gyerekkoromból úgy emlékszem rá, keresgélni kellett a fűben és nagy örömet okozott, ha megtaláltuk. Javaslom: áprilisban sétáljunk ki a vágáshutai erdőkbe, hegyekbe, megéri. Csodás lila szőnyeg fog elénk tárulni.

Április közepén jönnek a jácintok. Színpompásak: krémszínű, lila, a rózsaszínnek minden árnyalata. Na és az illatuk túl tesz minden húsvéti kölnivízen.

Nárciszok. Virágoskertünk gyakori évelő lakója. Legegyszerűbb a fehér nárcisz. Hat fehér szirma közepén kis piros kör van. A mi falunkban libaszemnek nevezték. Érdemes megnézni közelről ezt a virágot és utána belenézni egy liba szemébe, (sajnos ma már nemigen találjuk a kettőt egymás mellett), pedig a nép jó megfigyelő volt, valóban igen nagy a hasonlóság. Ő, a fehér nárcisz volt az alap, aztán ebből az ember  még számtalan változatot nemesített: trombita nárcisz, koronás nárcisz. 

Tulipán. Ki ne ismerné? Már az óvodás gyerekek is őt rajzolják. Itt már megjelenik a piros szín. Vajon  ő miért ezt a ruhát választotta? Ki tudja!? Gyönyörű titkát örökre megőrzi karcsú, kecses, törékeny alakjában.

Orgona. Az illata mindenki lelkét megbizsergeti, hiszen ezt vittük gyermekkorunkban Anyák Napjára a tulipánnal együtt és ezt kaptuk mi is gyermekeinktől. És később, serdülőkorunkban az orgonaillatos május éjszakák, ballagások, szerelmek! Uram bocsá’ talán még lopni is képesek voltunk belőle, hogy illatával elbódítsunk Valakit. Nézzünk széjjel Vágáshután találunk-e  kertet orgona nélkül?  Aligha!  Alakja fa vagy bokor, sövény vagy egyedül álló, de május elején mindenképp érdemes a közelében andalogni kéz a kézben. (Idősebb házasoknak is ajánlom!)

Muskátli. Csak letörünk egy darabot belőle, ledugjuk a földbe és nemsokára gyökeret ereszt, ontja virágait, fanyar illatát. Az élni akarás csodája! Inkább cserépben tartjuk, mert virágait az eső tönkreteszi, fedett, napfényes helyen viszont csodálatos.

Petúnia. Házunk tornácát díszíti utánozhatatlan színpompával. Ha valaki megszámlálná hány virágot hoz pár hónapos élete alatt nagyon meglepődne. Oda helyezzük, amerre gyakran járunk, így elhaladva mellette mindig megcsodálhatjuk, szépsége átsegít minket gondjainkon. 

Virágok! Ők is élnek, mozognak, változnak, fejlődnek és ez minket is boldoggá tesz, hiszen visszatükrözik gondoskodásunkat. Ki a virágot szereti rossz ember nem lehet!  

Vágáshután pedig virágot szerető emberek élnek.   

Karászi Miklósné